Amikor az Ország Házában meggyújtották a betlehemi békelángot, Kozma Imre atya, a Magyar Máltai Szeretetszolgálat elnöke arról beszélt, hogy Júdea királya, Heródes a „fondorlatos politika” megtestesítője volt, és imádkozni kell azért, hogy a magyar parlamentben ne Heródesek legyenek, hanem a nép ügyeinek bölcs intézői, a nép pásztori szolgái, akik a nép testvéreivé lesznek.
Súlyos szavak az atyától, mert a születés templomából indult békeláng a béke üzenetét hozza el az embereknek. Az atya szavai mégis igazak, mert bár népképviselőket Heródesnek nevezni nem a legbékésebb megnyilvánulás, a Szentírás nem véletlenül mondja: „a langyosat kiköpi az Isten”. Akinek vannak elvei, és elveket vár azoktól, akik azt állítják magukról, hogy elvi alapon képviselik a népet, nos, az igenis legyen bátor pálcát törni a népképviselők elvi politizálásáról. Reverenda már csak azért se tántorítson el ettől, mert a régi rendszer bukása előtt s után egyaránt élt a szekuláris hagyomány, hogy a parlamenti fenyőünnepségre meghívott gyermekeket azzal dicsérték infantilis módon a Tisztelt Ház elnökei, hogy beh jó is lenne, ha a gyermekek kormányoznák a világot…
A képviselő elnökök talán nem olvasták A legyek ura című regényt, amiben egy csak gyermekek lakta sziget életén egy idő után az ösztönök és hatalmi vetélkedés uralkodik el. Kis Heródesek! – mondhatnánk ironikusan a gyermekekről. Ám a gyermekek házelnöki kultusza éppenséggel a képviselőkről állítja ki ugyanazt a lesújtó bizonyítványt, mint Kozma atya.
Hozzászólások