Augusztus 20-án a megyei önkormányzat Alkotói Díját vehette át Dömötör Mihály fotóművész. A 60 esztendős fényképész szakmájának nem a legelterjedtebb ágát, a múzeumi fotózást űzi 1980 óta, ez idő alatt számos nagy értékű fotót készített kiállításokra, albumokba, kiadványokba. Az indíttatásról, a fényképész felelősségéről és a múzeumi fotózásról beszélgettünk vele.
„Nagyon jólesett ez az elismerés, hiszen harmincéves munkámat méltatták vele. Boldognak és szerencsésnek tartom magam, hiszen évtizedeken át azt csinálhattam, amit szeretek. Jó volt, hogy olyan főnökök, vezetők mellett dolgozhattam, akik elkötelezettek voltak a múzeum ügye iránt – gondolok itt Trogmayer Ottóra, Vörös Gabriellára vagy Zombori Istvánra egyaránt” – mondta el lapunknak Dömötör Mihály.
Rácz István, Finnországban tevékenykedő kiváló fotográfus gondolatát is magáénak érzi, aki szerint ehhez a szakmához nagyfokú alázat, szeretet és átélés szükséges. „Nekem, múzeumi fotósnak át kell élnem, éreznem azt, hogy az avar ékszerkészítő mire gondolhatott, amikor az aranyékszert megcsinálta, vagy meg kell látnom, hogy amikor a butellát formázta a fazekasmester, abban mennyi ügyesség, szakmai tudás és tapasztalat volt benne. Ha ezeket át tudom érezni, egészen izgalmassá válik számomra a külső szemlélő számára egyhangúnak tűnő múzeumi fotózás” – fogalmazott a fényképész.
Részben családi örökség szeretett szakmája, hiszen édesapja 35 éven keresztül igazgatta a vásárhelyi Tornyai János Múzeumot. Amikor ő igazgató lett, Mihály 12 éves volt, és ahogy bement a néprajzi raktárba, fantasztikus látvány tárult a szeme elé: tulipános ládák, tékák, nyergek, használati tárgyak… „És megcsapott a tanyai kamráknak az a furcsa illata, amitől én – mivel gyerekként sokat voltam tanyán – ezt a raktárat otthonosnak éreztem. Úgy éreztem, jó lenne e tárgyak között több időt eltölteni” – mondta el.
Dömötör Mihálynak két irányelve, vezető szempontja volt a munkájában. 1980 tájékán nem kis anyagi áldozatok árán megvette a legkorszerűbb nyugati technikát, és emiatt úgy érezte, hogy ha megvan a legjobb képek készítésére alkalmas eszköz és nyersanyag, akkor kötelessége ezt csak minőségi fotók készítésére használnia. „A másik kihívást az jelentette számomra, hogy ha már a mesterek – népművészek, alkotók – beletették munkáikba szakmai tudásuk legjavát, akkor ezt nekem sem szabad rosszul visszaadnom a fényképeken.”
Hozzászólások