Nyár közepén járunk, tombol a meleg. Volt ugyan enyhülés, 35 fokról 30-31-re kúszott vissza a higany, s záporkák is tördelték megyénk levegőjét, na de a kánikula akkor is az, ami: meleg és napsütés. És ez az időszak a nyaralásé, ki belföldön, ki külhonban pihen, egyesek a vízpartara esküsznek, mások a hegyekbe, hűs erdőkre, csendes, falusias környezetre vágynak.
A turisztikai szakemberek szerint közel 10 százalékkal esett vissza a piac, az emberek nyaralási szokásai a válság hatására átalakultak, a nyári főnyaralást szétszabdalják, a családok a rövid ideig tartó, de többszöri kikapcsolódást választják.
De azért mégis mindenki menni akar, kiszakadni a mindennapiságból, nem törődni a számlákkal, a hajtós hétköznapokkal, az ideges főnökkel, az agresszív kollégával, a folyton fecsegő szomszédasszonnyal… egyszóval: szabadság!
Bár házasságom a szavakkal, mondatokkal a szerelem mellett komoly, néhol üzleti alapokon is biztosított, mégis mindig képes meglepni kedves anyanyelvünk egy-egy újabb szépséggel. Szabadság. Mintha e fogalom ideájának a tökéletes megvalósulása lenne ez a néhány napocska nyáron, mikor szabadságra megyünk. Elutazunk, ha csak két napra is, de magunk mögött hagyjuk azt a függést, ami bár az élet maga, valahol mégis érezzük, hogy van egyfajta többlet, amit csak egy nyaralás ad meg. És most tényleg csak a szépségről beszéljünk. A készülődés izgalmáról, ahogy elképzeljük a kiszakadást, az ugrást egy új világba – amitől mit is várunk? A gondtalanságot. És ha ilyen konkrétan nem is fogalmazza meg magának a dolgos polgár, de mégis csak valahol azért dolgozik, hogy egyszer az ő nagy szabadságát élje majd, amint nyugdíjas lesz.
Azonban egyre több embernek okoz nehézséget megteremteni a megszabadulást a gondos hétköznapoktól. Mert bizony nem marad elég pénze, hogy két gyermekével szabadon sütkérezzen egy folyóparton, járja az erdőt, vagy csak üldögéljen egy Balaton-felvidéki kis ház teraszán, és nézze a napkorongot, ahogy sugaraival játszadozik a tó tükrén. És ilyenkor az ember szomorú lesz, ahogy én is, hiszen a szabadság teljes mértékben összekapcsolódik a pénzzel. Miként a nyugdíjas évekkel elnyert végleges függetlenség is. Innen pedig egyenes út vezet a politika területére… és itt az ideje megállni. Most legyen ez egy üzenet a politikum felé, hogy rövid távon mi, állampolgárok azt szeretnénk, ha kaphatnánk a tisztességes munkánk gyümölcséből nyári szabadságcseppeket, hosszú távon pedig a végleges szabadságot, abból a gondtalan fajtából. Tessék hát így dolgozni, mindenkinek!
Hozzászólások