Az olimpia mellett a világ legnépszerűbb és legnézettebb sporteseménye a labdarúgó-világbajnokság. A 2010-es dél-afrikai vb sem volt kivétel, százmilliók szurkoltak a tévéképernyők előtt Ázsiától, Amerikáig. Öt Csongrád megyei csapat edzőjét kértük meg, mondja el véleményét az ide tornáról.
„Nagyon vártam az egy hónapnyi mérkőzésdömpinget. Én Brazília, Argentína és Hollandia menetelésére számítottam, s angol meglepetést is jósoltam. Hollandiát tekintve igazam lett” – nyilatkozta a Déli Szónak Keller Mihály, a Csongrádi TSE edzője. „A szokottal ellentétben idén nem tűntek fel csillagok a foci-vb ‘egén’, de összességében élvezhető viadalt láthattunk. Bár 1974 óta szurkolok a hollandoknak, a döntőben nyújtott teljesítményük, a durva játék kissé kiábrándított” – értékelt a szakvezető.
„Ha csak nincs magyar csapat a ‘közelben’, én mindig a németeknek szurkolok, de most el kell ismernem, hogy a legjobb csapat a spanyoloké volt” – idézte fel a világbajnokságot Hüvös Gábor, az FK 1899 Szeged trénere. „A németekkel azonos szintűnek a holland gárdát tartottam, és igazi meglepetés volt számomra Uruguay, amely kis államként nagy focit mutatott be Dél-Afrikában. A torna két legjobb játékosának Iniestát és Schweinsteigert jelölném. Számomra a labdarúgó-világbajnokság igazi tanulsága az, hogy míg néhány éve egy vb-résztvevő csapat is elbírt egy-egy kevésbé jó játékost, addig ma már komplex, szinte tökéletes focisták veszik fel a harcot egymással minden poszton, és ezért is születik kevesebb találat, hiszen így nagyon nehéz megtalálni a gyenge pontot.”
„Engem nem nagyon magával ragadott a torna, bár szakmai szemmel sok érdekességet lehetett felfedezni, mint például azt, miként lehet a játékot megölni, s esélytelen csapatként is fegyelmezett védekezéssel bárki ellen helyt állni” – mondta el véleményét a Kisteleki TE trénere, Czeigersmidt Roland. Hozzátette, nincs mese, most már ehhez a focihoz kell alkalmazkodni, a látványos futball, amiből jó néhány éve még csemegézhettünk, egyre ritkább. A szakember szerint 2010-ben a bronzmeccs játéka idézte gyerekkora élvezetes vb-meccseit. „Kíváncsi vagyok, milyen lesz a foci öt-tíz év múlva…” – merengett a Kistelek mestere.
A Makó FC szakmai munkáját irányító Kolozsvári János nem fedezett fel új taktikai elemet, hiszen – mint mondta – a világ futballja szinte már nyitott könyv, amiből sok minden megtanulható, persze ha megvan hozzá a megfelelő anyagi fedezet. Ezt Új-Zéland esete is bizonyítja, akik olyan szintre fejlődtek, hogy vereség nélkül estek ki, még Olaszország sem tudta őket két vállra fektetni. „A vb számomra azt is alátámasztja, hogy a mi focistáinknál mentalitásbeli problémák is vannak, és tévedés azt gondolni, hogy azért, mert a szlovénok és a szlovákok kint voltak, nekünk is ott lett volna a helyünk. Sajnos már a környező országok létesítményhelyzete is szinte elérhetetlen távolságra került a miénktől” – így a makói edző.
„Én két részre bontanám a viadalt, a selejtezőkre és az egyenes kiesési szakaszra. A torna összképéről elmondható, hogy elsősorban mindenki a biztonságra törekedett. Míg a selejtezőknél a kisebb csapatok játszottak bátrabban, addig az egyenes kieséses küzdelmek során éppen ők igyekeztek eljutni a tizenegyesrúgásokig” – mesélt meglátásairól Buchholcz Gábor, a Tisza Volán SC Szeged edzője. „Ennek a biztonsági játéknak lett áldozata több nagyobb csapat is. Üde színfoltja volt a világbajnokságnak Chile, Uruguay, Paraguay, és meglepő volt számomra a németek frissessége. Én spanyolpárti vagyok, de azt hiszem, elfogultság nélkül is elmondható, hogy a hispánok játéka kimagasló volt, mint ahogy a már említett Uruguayé is. A döntő igazi csalódás, hiszen a hollandok célja egyértelmű volt: a spanyol középpályások megfékezése, a támadás előkészítésének szétzilálása, csakhogy ezt olyan eszközökkel tették, amelyek ilyen szinten elfogadhatatlanok. Azonban mindent egybevetve meg voltam elégedve a 2010-es dél-afrikai világbajnoksággal.”
Hozzászólások