A szegedi tudáspotenciál gazdasági hatása nem arányos annak tudományos méreteivel, így tulajdonképpen adósa környezetének. Ahhoz azonban, hogy ez a helyzet megváltozzon, a környezetétől is feltétlen segítséget kell kapnia – véli Szabó Gábor lézerfizikus akadémikus, a Szegedi Tudományegyetem (SZTE) július 1-jén hivatalba lépett új rektora.
Egyfajta rendszerszintű belső vizsgálattal kezdi rektori működését Szabó Gábor akadémikus. „Eltökélt szándékom, hogy meghonosítsuk a gazdasági életben használt vezetői információs, kontrolling rendszereket, hiszen az SZTE gazdasági, operatív működése véleményem szerint sokban hasonlít a nagyvállalatok működésére. A vállalati szféra eszközeinek megfelelő adaptálása áll most előttünk” – mondta a Déli Szónak.
Az új rektor legfontosabb feladatainak egyikeként a szegedi egyetemi integráció elmélyítését nevezte meg, míg másik törekvése, hogy az SZTE kezdeményező szerepet játsszon a bolognai típusú felsőoktatási rendszer jobbá tételében. A pedagógusképzés Szabó Gábor szerint sürgősen korrekcióra szorul, s országos döntések nélkül nehezen lehet komoly változást várni (ki kellene venni a bolognai rendszerből a pedagógusképzést), de rossz úton járna az SZTE, ha csak várná, s passzívan végrehajtaná azokat.
A várossal való szorosabb együttműködést is döntő jelentőségűnek tartja, vallja: ez jelentheti Szeged fő kitörési pontját. „Pozitív példa a lézerközpont, az ELI ügye, ahol város és egyetem összefogott. Akkor lesz igazán sikeres egyébként a projekt Szeged számára, ha az a jövőre vonatkozó javaslat valósul meg, ami a lézerközpont mellé egy tudományos parkot is feltételez, mely high-tech vállalkozásokat vonzhat ide. De hadd említsem meg: Lengyel Imre professzor tudományos mérésekkel igazolta, a szegedi régió tudáspotenciáljának (egyetem, kutatóintézetek) gazdasági hatása nem arányos annak tudományos méreteivel. A szegedi tudományos potenciál tehát adósa környezetének. Ahhoz azonban, hogy adósságát törleszteni tudja, feltétlen segítséget kell kapnia környezetétől!”
Hozzászólások