Pálffy István: Az emberi butaság oly káros, mint a gonoszság
Pálffy István, a trianoni békekötéskor a magyar delegációt vezető gróf Apponyi Albert unokája is megemlékezett a 90 évvel ezelőtti eseményekről a megyei önkormányzat által szervezett Nemzeti Összetartozás Napján. A koszorúzás után nagyapjáról és a békediktátumról kérdeztük.
- Apponyi Albertet a 20. század egyik legjelentősebb magyar politikusának tartják…
- Ha közbevághatok, hozzáteszem: ez, sajnos, nem általános megítélés. A rendszerváltás után mi, az unokái kérvényeztük a fővárostól, hogy a Felszabadulás teret nevezzék ismét Apponyi térnek. Demszky Gábor főpolgármester ezt rögtön elutasította, mivel „a kisebbségeket elnyomónak és világháborús uszítónak” minősítette őt.
- Az ő politikusi tehetsége is kevés volt ahhoz, hogy bármit elérhessünk Trianonban.
- Apponyi tudta, lehetetlen feladatra vállalkozik, mégis kötelességének érezte, hogy elmenjen Párizsba, és képviselje hazáját a béketárgyalásokon. Sajnos reménytelen volt Magyarország helyzete, hiszen már a háború idején megígérték a környező népeknek, hogy szétbomlasztják a Monarchiát.
- Mi volt az oka, hogy Apponyiék nem kaptak esélyt a tárgyalások során hazánk érdekeinek védelmére?
- Részben a hanyagság. A győztes államfők nem foglalkoztak a békeszerződések részleteivel, az antant döntéseit előkészítő bizottságok pedig főként az újonnan létrejött államok „szakértőit” vonták be a munkákba, akiknek csak saját új országaik számítottak. A másik ok az volt, hogy a tárgyalásokon részt vevők 1920-ban már egyéves tanácskozás után voltak, és nagyon unták az egészet. Elmondható: az emberi butaság ugyanolyan káros és rossz, mint a gonoszság!
Hozzászólások