Az Észak-Bánságban ásatásokat végző Kisléghi Nagy Gyula évtizedeken át felfedezetlen régészeti naplóját ismerhetik meg az érdeklődők abból a szegedi Móra Ferenc és a temesvári Bánát Múzeum gondozásában, és Lőrinczy Gábor, a Móra-múzeum régészének szerkesztésében megjelent kötetből, amelyet Szegeden mutattak be nemrégiben.
Kisléghi Nagy Gyula 1861-ben született. Agronómusi és jogász diplomát szerzett, és egy nagyteremiai birtok főintézőjeként dolgozott. Érdeklődése 1892-93 tájékán fordult a régészet felé. Bár nem volt képzett archeológus, szoros kapcsolatot ápolt a kor számos szaktekintélyével, például Hampel Józseffel, a magyar régészet akkori legnagyobb személyiségével.
Ásatásait főként az Észak-Bánságban végezte, Óbesenyő, Nagyteremia, Németkomlós és Pusztavizesda környékén. A feltárásokról Kisléghi Nagy Gyula nagyon pontos leírásokat és sok esetben jegyzetrajzokat készített, s a leletek rendszerezése mellett antropológiai és archeozoológiai vizsgálatokat is végzett. Gyűjteményének egy részét még a 19. század végén a Bánát Múzeum elődjére hagyta, de az általa feltárt tárgyak közül egy arany- és ezüstleletekben gazdag szarmata kori sír még élete során a Magyar Nemzeti Múzeumba került.
A kutató 1917 körül hunyt el, halának pontos helye és időpontja azonban nem ismert. Gyűjteménye kalandos úton, özvegyének hitelezőitől került a Bánát Múzeumba, ahol az anyag egy részét már feldolgozták, a leletanyag nagy része azonban máig feldolgozatlan, ebben a munkában azonban komoly segítséget jelenthetnek Kisléghi Nagy Gyula rendkívül precíz leírásai.
Maga a régészeti napló 1985-ben az örökösöktől került a közgyűjteménybe más archeológiai feljegyzésekkel egyetemben. A bőrkötéses napló azonban hosszú ideig a raktárpolcokon pihent, és csak a közelmúltban kezdték feldolgozni. Sajnos a kötet csak 1909-ig tartalmaz feljegyzéseket, így a kutatók Kisléghi Nagy Gyula életének utolsó éveiben végzett ásatásairól kevesebb adattal rendelkeznek. „Ez nem bestseller” – fogalmazott Zakar Péter történész, a Csongrád Megyei Közgyűlés alelnöke. Mint elmondta, aki belelapoz a naplóba, képet kaphat arról, hogy miként működött a századfordulón a tudományos élet, hiszen a szerző az idő elteltével egyre elmélyültebb, szakmailag is egyre pontosabb munkát végzett. Zombori István, a Móra Ferenc Múzeum igazgatója a könyvbemutatón elmondta, hogy a temesvári és a szegedi közgyűjtemény további együttműködést – így például a két múzeum anyagából közös kiállítást – is tervez.
Hozzászólások