Beszélgetés Koltay Gábor filmrendezővel
A megyei önkormányzat március 15-i szegedi ünnepségének díszvendége volt Koltay Gábor filmrendező, akinek a nevéhez olyan alkotások fűződnek, mint az István, a király, a Honfoglalás, a Megfeszített vagy a Velünk élő Trianon. Beszédében a rendszerváltás óta eltelt 20 esztendő szellemi és lelki kiábrándultságáról szólt, ami legsúlyosabb sorskérdéseink egyikévé vált. Nemzetből kiábrándult, csalódott, hitehagyott „országlakók” lettünk, és vajmi keveset tanultunk gazdag múltunkból, holott történelmünk éppen arra szolgáltat bőségesen példát, miként kell a vereségek és kudarcok után talpra állnunk, erőt merítenünk.
- Az emberekből az elmúlt 85-90 év alatt kiradírozták a nemzettudatot. A radikális jobboldal térnyerésével nem esünk át a ló másik oldalára, és válunk a nemzetinél is nemzetibbé?
- Átélem és érzékelem jómagam is ezeket a szenvedélyeket, amelyek a mai magyar társadalomban előfordulnak úgy a jobb-,
mint a baloldalon, ha egyáltalán használhatjuk még ezeket a régi fogalmakat. Inkább úgy fogalmaznék, sokfélék/sokfajták vagyunk, többféle nézet létezik, amelynek képviselői egyaránt fontosnak tartják a nemzeti érdekeket. Meggyőződésem, hogy a nemzeti sorskérdésekben a magyarság túlnyomó többségének egyet kellene értenie.
- Az elmúlt 20 év politikai tapasztalata mintha pont az ellenkezőjét bizonyítaná.
- Valóban. Minden ilyen kérdés pártpolitikai színezetet kapott. A sokfajta kívánnivalót maga után hagyó elmúlt 20 esztendőt követően mérhetetlen sok csalódás érte az embereket, hitehagyottak, egykedvűek lettek. Mindenki a miértekre keresi a választ, ember legyen a talpán, aki ezen felül is tud emelkedni.
- Az egységesülő Európában mit tehetünk a trianoni múlt terheinek enyhítésére, önmagunk és határon túlra szakadt nemzettársaink megsegítésére?
- A feladat a határon túl élő sok millió magyar honfitársunk jogainak teljes körű biztosítása, önrendelkezése, netán autonómiája, amire millió példa van Európában. Természetesen a környező országok ellenérdekeltek ebben. Március 15-e kapcsán néhány gondolat már elhangzott: szétesett, gyenge közösség vagyunk, nehezen tudunk nemzetként viselkedni. Ha ez így marad, akkor soha nem fogjuk tudni sajátos érdekeinket, fájdalmainkat, törekvéseinket a nagyvilággal sem megértetni, főleg nem érvényesíteni. Olyan jelentős nemzeti sorskérdés ez, ami nem lehet jobb- vagy baloldali alku tárgya. Ebben össze kellene tartanunk! 2004. december 5-e iszonyatos példája, fájdalmas felkiáltójele az egész magyarságnak, hova jutottunk lelkileg! Létezik egyfajta 50 éves történelmi megkésettségünk, mert volt egy szocializmusnak nevezett társadalmi kísérlet, amely mindent felborított.
- Az emberek közömbösek mások bajával szemben, elég volt 22 millió román vendégmunkással riogatni a választókat, és máris saját, határon túl rekedt nemzettársaik ellen fordultak.
- Sajnos. Iszonyatos szellemi zavar és káosz uralkodik, nekünk itt, az országon belül kellene legalább a fő kérdésekben egyetérteni, megerősödni, szellemileg és lelkileg rendbe jönni.
- Egy közeli kormányváltás orvosolhatja a problémákat?
- Reméljük, áprilistól józanabb, belátóbb szemlélet következik majd a magyar politikában, és sok minden megváltozik. Mindannyian tudjuk, hogy így tovább nem mehet, mert a baloldaliak gyerekei is külföldre mennek az egyetem után, és ha folytatódik a folyamat, kiürül Magyarország. Ezt nekik is fel kell ismerniük. Jövőkép kell a fiataloknak, mert enélkül szétesik az ország!
Hozzászólások