Szivattyú

A Gyurcsány-Bajnai-korszak végére a magyar állam eresztékei már recsegnek-ropognak. A honvédség operett hadsereggé vált. Ott, ahol a rendőrség tartósan nincs jelen, polgárháborús viszonyok alakulnak ki. Az egészségügy és az önkormányzatok fulladoznak. Mindeközben a rendszerváltás óta soha nem látott mértékben lepi el az államot a korrupció is.

Ki gondolt volna a szervezett bűnözés BKV-botrányokból ismert módszereire? És arra, hogy a közpénzek szervezett elsíbolásának szinte nincs politikai következménye. Hunvald Györgynek, Erzsébetváros szocialista polgármesterének lelkifurdalás nélkül folyósította illetményét az önkormányzati többség annak ellenére, hogy hivatalát nem tudta ellátni, mert majd egy éve előzetes letartóztatásban volt hűtlen kezelés vádjával. A köztulajdonban lévő és közpénzből finanszírozott BKV-ból azért lehetett százmilliókat kiszivattyúzni, mert Budapest szocialista és szabad demokrata vezetéséből azok, akiknek jogi és politikai feladatuk lett volna az ellenőrzés, a folyamatos figyelmeztetések ellenére is a három majom módjára viselkedtek: befogták fülüket, szemüket és szájukat. Bajnai Gordonnak tökéletesen igaza van: a magyar államot korrupció marja, mert a közpénzt magánérdekek próbálják „kiszivattyúzni” bizonyos helyekről. Ágh Attilával, a kormányzat egy politológus tanácsadójával is egyetértek, hogy ami itt van, az keleties zsákmánykapitalizmus, de kérdem én: nem a mindenkori kormányfők feladata, hogy az államtól távol tartsák a közpénzeket elszívó politikai piócákat, ha már ők is meg tanácsadóik is tisztában vannak az államunkat rothasztó mechanizmussal? Az ő feladatuk bizony, ám a paraziták okozta métely súlyosabb. A kormányfőnek, aki megjárta az adózást elkerülő és kormányzattal mutyizó offshore cégek világát, szembe kellene nézni a nyugatias zsákmánykapitalizmussal is: az adókedvezményeket és állami támogatásokat élvező multik és más befektetők extraprofitot szivattyúznak ki az újabb adósságcsapdába lökött országból.
Sajó András, az Emberi Jogok Európai Bírósága jelenlegi bírája írta 2003-ban: „Az uralom iránti vágy nem múlt el, mint ahogy a demokratikus politika útján megszerezhető zsákmány csábítása is köszöni, jól van.” Igen, a feladat még most is az, hogy demokratikus politika útján ne lehessen közpénzeket zsákmányolni.