Beszélgetés Frittmann János bortermelővel
Frittmann. Ahhoz, hogy ezt a nevet így, minden kommentár nélkül első mondatként leírhassuk, nagy utat kellett bejárnia a soltvadkerti borásznak. Sokan talán nem is tudják, hogy nem kevesebbet köszönhet neki a déli régió, minthogy az alföldi bor ismét a legelőkelőbb helyekre kerül a borszaküzletek, áruházak polcain. Frittmann Jánossal, a 2007-es év bortermelőjével beszélgettünk erről az útról és sok egyéb „boroskás” dologról.
- Milyen lett a 2009-es termés?
- Kiváló, de most nemcsak beszélünk róla, hanem meg is mérettünk. Előbb egy nemzetközi versenyről hozott el ezüstérmet a rozénk, illetve legutóbb Vajdahunyad várán volt a sajt és az újborok versenye, itt megkapta az ország legjobb újbora címet a pirosló kékfrankosunk. A cserszegi fűszerest pedig ugyanitt aranyérmes minősítéssel jutalmazták.
- Ezek a fajták a Frittmann Borászat húzóboraihoz tartoznak, igaz?
-Igen. A kékfrankos rozé és a cserszegi fűszeres mellett az irsaink és az ezerjó, ami e kategóriába tartozik. Az a célunk, hogy hat-hét csúcsbort az átlagfizetésből érő ember is meg tudjon venni egy társasági beszélgetéshez.
- „A jó bornak nem kell cégér” – hangzik a szólás. Sajnos azonban többen úgy vélik, hogy mind hazánkban, mind pedig a világpiacon elengedhetetlen a jó bormarketing.
- Ez egy lassabb folyamat, én egyébként nem is értek egyet ezzel a bormarketing-kérdéssel. Túlságosan tagolt a magyar tulajdonosi kör a borászatokban. Nálunk háromezer hektáron tízszer annyi tulajdonos van, mint Chilében. Itt nem lehet globális magyar bormarketingről beszélni, ez tévút. Nálunk legfeljebb regionális marketinget érdemes kidolgozni. Azon belül lehet preferálni borászatokat, egységeket. Ezért mi a németek mintáját követhetjük, ami a pincealapú bormarketing.
Az is más kérdés, hogy most miért lehet az olcsó olasz borokat ilyen mennyiségben beönteni hozzánk. Ez már gazdaságpolitikai kérdés. A magyar ember legtöbbször csak beszél a lokálpatriotizmusáról, de közben megveszi a legócskább minőségű külföldi terméket. Csak azért, mert olcsó. Az ember itt elsősorban magyarnak kell hogy vallja magát, és ennek a nemzetnek az érdekeit kell szem előtt tartania.
- De ma sajnos nem ez a legfőbb szempont, leginkább a döntéshozói szinten káros, ha nem a nemzet érdekei a mérvadóak.
- Rengeteg olyan terület van, ahol magánérdekek érvényesültek a közösségi értékek rombolása árán. Ez semmiképpen sem előremutató. Egy normális országot úgy tudok elképzelni, hogy csinálom a saját dolgomat, hiszen azért ez az első mindenkinél, de azt úgy teszem, hogy közben azzal építsem a városom, az országom értékeit. Nem úgy, hogy lerombolom, tönkreteszem, lenyúlom, eladom külföldre a közösségi értéket, és ebből gazdagodok.
- Ez a gondolkodás a Frittmann bor titka? Vagy van még egyéb?
A gyümölcsösség, és azt hiszem, a magyar boroknak is erre kell fókuszálniuk. Mi jobb helyzetben is vagyunk az Alföld többi területéhez képest, mert vegyes a földminőség. A sárga homok, barna homok, meszes homok, erdőtalaj, humuszos területek egymás mellett vannak, s ez teszi lehetővé, hogy ennyi típusú bort tudunk készíteni. Megtapasztaltuk, hogy melyik szőlőfajta hol érzi magát a legjobban. A rozét például kimondott meszes homokról készítjük. A szőlő gyümölcs, így ha átmentjük a gyümölcsösséget a borba, nyert ügyünk van. Ma már nem főznek olyan zsírosan, ezért is egyre inkább a gyümölcsös borok illenek ételeinkhez.
Hozzászólások