Beszélgetés Zárug Péter Farkas politológussal
Zárug Péter Farkas politológus volt a megyei önkormányzat ’56-os szegedi megemlékezésének ünnepi szónoka. Interjúnkban a forradalom örökségéről, a történelmi csapdahelyzetekről, a határon túli magyar kisebbség sorsáról, az EU érdektelenségéről beszélgettünk.
- Lehetséges-e egyetlen ’56-ról beszélni?
- Ez mindig akkor releváns kérdés, ha túlságosan közel vagyunk valamilyen történelmi eseményhez, és a megítélésnek eltérő narratívái vannak. Meggyőződésem, hogy egyetlen nagy történelmi eseménynek sincs csupán egyetlen olvasata. Ugyanez vonatkozik az ’56-os forradalomra is. Fontos, hogy legyenek szilárd alapok, és gyökeresen eltérő narratívák ne szülessenek.
- A magyar társadalom jelentős hányada közömbös ’56-tal szemben, elfelejtette ’56-ot?
- Közönyös időket élünk, ezért még inkább fontos ’56 értelmezése. Ha végignézzük nagy történelmi dátumainkat, mindegyik egyúttal nemzeti tragédia is. ’56 után viszont nincs se dicső, se nagy tragédiadátum. A rendszerváltás után ránk rontott egy kommunikációs világtársadalom, amelyben a szórakoztatás és a közönyösség egy fogyasztási kultúrában egyesül. Így nehéz tisztán látni.
- Könyvének címe Csapdába került demokrácia. Miért került csapdába a magyar demokrácia, és miként szabadulhat?
- A könyv alapvetése az, hogy az ellenzéki kerekasztalnál, amikor az új rendszer alapjait vetették meg, és új alkotmányos társadalmi/politikai/gazdasági berendezkedésen gondolkodott a régi állampárti és az új rendszerváltó elit, olyan helyzetben volt, hogy nem rendelkezett megfelelő tudással azon kérdésekben, amelyekben döntenie kellett. Innen kezdem el a csapdába kerülés helyzetét elemezni. Egyfelől a rendszerváltó elit nem vette észre, hogy politikai hullákkal tárgyal, az állampárti elit pedig nem látta, mennyire amatőr a vele szemben ülő rendszerváltó elit. Ebből szinte következik: rossz döntések sorozata születik, rendre önérdek alapján a társadalmi érdek helyett, és folyamatosan szétforgácsolódtak a társadalmi erőforrások.
- Románia és Szlovákia EU-tagságával azt reméltük, könnyebb lesz a magyar kisebbség helyzete. Csalódnunk kellett.
- Ennek is történelmi okai vannak. Más-más típusú volt a szocializmus, kommunizmus a környező országokban, ezek nemzeti jelleget öltöttek. Míg nálunk irtották a nemzettudatot, a környező országokban erősödött. Olyan Európában, ahol például a spanyoloknál szóba sem jöhet a kisebbségek ügye, mert létezik egy baszk probléma, Angliában a megoldatlan észak-ír kérdés, Franciaország pedig a gyarmatokról beáramló kisebbségek hadával küzd, ezek a felvetések nagyon álságos módon, csupán néhány klauzula erejéig jelentkeznek az EU politikájában. A nagyok menekülnek a kérdés elől, miközben a hazai politikai elit folyamatosan azt akarja elhitetni a magyar társadalommal, hogy a nagy történelmi gondokat az EU fogja megoldani. Ez is egy csapdahelyzet.
- Újra elővették a kettős állampolgárság kérdését. Megoldást jelentene a határon túli kisebbség számára?
- Az intézmény kettős természetű: politikai és jogi. Tudomásul kell venni, a nemzetközi jog nem szereti a kettős állampolgárságot. A magyar kisebbséggel kapcsolatban az a nagy dilemma, valóban előreviszi-e a határon túli magyarság sorsát.
- Ön szerint?
- Szerintem a konfliktusokat mindenképpen kiélezné. Sólyom László kitiltása után világossá vált, hogy az EU-tól semmilyen segítséget nem kapunk. Új helyzet van, nem lehet indulatból dönteni, bár tetszetős lenne gyors és határozott lépéseket tenni. Meg kell gondolni, nehogy újabb történelmi csapdahelyzet alakuljon ki.
Hozzászólások