Miközben augusztus 20-án az államalapítás ezerkilencedik évfordulóját ünnepeltük, s Szent István király emléke előtt tisztelegtünk, sajnálattal kell megállapítanunk, hogy a jelenkori magyar állam fölöttébb komoly problémákkal küzd.
Nem elsősorban a gazdasági, pénzügyi válságra szeretnék e helyütt utalni, hanem a nemzet egységéért történő felelősségvállalás megroppanásáról és az abból fakadó veszélyekről. A szlovák államnyelvtörvény módosítása újra csak felhívta a figyelmet a kisebbségben élő magyarok kiszolgáltatottságára, hiszen súlyosan korlátozza őket anyanyelvük használatában, hagyományaik ápolásában, végső soron identitásuk megőrzésében. Történik mindenez 2009-ben az Európai Unió keretein belül, két uniós tagállam viszonylatában.
Szőcs Géza erdélyi költő, az augusztus 20-i ópusztaszeri Szent István-ünnepség szónoka szerint a mai magyar nemzet egészét belső érdekellentétek osztják meg, hiányzik az a konszenzus, mely a privát – önös – érdekeket az egész nemzet javára írná felül. Az anyaországon belüli szembenállások, illetve a magyar kormányzat gyengesége tragikusan befolyásolják a határon túlra szakadt magyarok sorsát.
„Az anyaország helyzete mindig meghatározó. Szlovákia nem hozta volna meg a nyelvtörvényt, ha Magyarország nem lenne ilyen tragikus állapotban. Olyan kormányzati filozófiára van szükség, amely képes összekapcsolni az összmagyarság energiáit. Egy felelős kormány képes lehet az egész országot új energiával feltölteni, illetve a most benne lévő erőt mozgósítani” – mondta a költő a Déli Szónak. Akkor még nem tudhatta, de ma már hozzátehetjük: ha az anyaország nem lenne ilyen tragikus állapotban, azt sem enged(het)ték volna meg maguknak északi szomszédaink, hogy Sólyom László köztársasági elnököt augusztus 21-én egész egyszerűen ne engedjék be Szlovákiába…
A magyar állam 2002 óta tartó erodálását számos válságjelenség mutatja. Súlyos erkölcsi-politikai problémákat jelez, hogy a szocialisták által jelölt és megválasztott miniszterelnökök sem a D-209-es botrány hatására, sem pedig az őszödi beszéd kiszivárgását követő helyzetben nem mondtak le a hatalomról. Gyurcsány Ferenc regnálása alatt nyilvános helyen nem jelenhetett meg anélkül, hogy ne fogadta volna a személye ellen tiltakozók csoportja, nemzeti ünnepeink a fővárosban utcai csetepatékká degradálódtak, ahol a békés emlékezőknek is bőven jutott a könnygázból és a verésből.
Öt évvel ezelőtt pedig (baloldali) kormányzati negatív kampány(!) – értsd: 23 millió román munkavállaló özönli el hazánkat – hatására fulladt kudarcba a kettős állampolgárságról szóló népszavazás. Ahogy Mádl Ferenc akkori államfő nemrég egy interjúban fogalmazott: az állam a nemzet ellen foglalt állást.
Szőcs Gézának teljesen igaza van.
A gyógyítást a bajok gyökerénél kell kezdeni.
Hozzászólások