1990-ben Antall József hitt abban, hogy az ország pénzügyi stabilitását és fizetőképességét meg tudják őrizni a népjóléti intézmények lehetőségekhez mért megőrzésével együtt. A súlyos gazdasági örökség ellenére 1993-tól lassú gazdasági növekedés indult meg, növekedtek a bérek, de a ciklus végére a külföldi adósságállomány megduplázódott.
Ennek ellenére 1994-ben még az MDF is elismerte, hogy a választás után pénzügyi és gazdaságpolitikai intézkedésekre lesz szükség a pénzügyi egyensúly megteremtése érdekében.
Horn Gyula 1994. július 15-én hivatalba lépett „kisemberpárti” kormánya az Antall-Boross-kormányokkal szemben „szociális érzékenységet” ígért, mígnem 1995 márciusában a drasztikus szociális megszorításokat magában foglaló Bokros-csomaggal államcsődtől mentette meg az országot. De miért jutott csődközeli helyzetbe az ország háromnegyed év alatt?
A választások után a győztesek nem beszéltek sem válságról, sem csődről, sem csomagról, sem megszorításokról, de ha mégis szükség volt csődkezelő csomagra, akkor azt Bokros Lajos elődjének, Békesi Lászlónak kellett volna mihamarább megalkotnia. Békesi azonban csak 1995 januárjában látott neki programalkotásnak. Bokros Lajosra azért volt igazából szükség, mert Békesi késlekedése és az, hogy Horn Gyula elutasította pénzügyminiszterének elképzeléseit, a költségvetés és a fizetési mérleg kritikus hiányához vezetett. A máig misztifikált Bokros-csomaggal a Horn-kormány annak árán stabilizálta a gazdaságot, hogy megszüntette a gyermektámogatás több formáját, és három évig nem emelt családi pótlékot, csak nyugdíjat. A Bokros-csomag sikerét az olyan gazdaságpolitikai intézkedések eredményezték, mint a forint csúszó leértékelése és a vámpótlék bevezetése, nem pedig az átgondolatlan szociálpolitikai intézkedések. A „szociális megtakarítások” mindösszesen 42 milliárd forinttal járultak hozzá az államcsőd elkerüléséhez, a következmények viszont drasztikusak voltak: felgyorsult a társadalmi elszegényedés, a lakosság több mint 50 százaléka a létminimum szintjére került, a gyermekeket nevelő családok helyzete tovább romlott, a nyugdíjak közel 20 százalékot veszítettek a reálértékükből. Tölgyessy Péter szerint a Horn-kabinet igyekezett a terheket a legkevésbé konfliktusképes csoportokra hárítani. Kéri László úgy értékelte az intézkedéseket, hogy az alapvető szolgáltatási rendszer (egészségügy, oktatás, közlekedés) nem javult, viszont drágábbak lettek, no és az akkori kormányzati ciklusban a bűnözés elviselhetetlenül magas maradt. Én viszont hadd fogalmazzak sarkosan: a „szociálisan érzékeny” kormányzat képes volt 7 milliárd forintnyi bevételért az ingyenes fogorvosi ellátást megszüntetni – a háromfogúak országában.
Hozzászólások