Böjt után húsvét jön. Az ünnepet jelző magyar szó rendkívül kifejező: e napon veszünk először húst magunkhoz a negyvennapos böjt után. A modern, szekularizált ember mindezt nem tudja.
Locsolkodók tömegei húsvét hétfőjén úgy vetik magukat sonkára-lapockára, mintha napokkal vagy hetekkel korábban egy falat hús sem került volna szájuk közelébe. A húsvéthétfőhöz szokott modern embernek van némi sejtése húsvét eredetileg transzcendens (nem e világi) jellegéről, de igazából nincs már tisztában húsvét vasárnapjának jelentőségéről: csütörtökön volt az utolsó vacsora, pénteken feszítették keresztre Jézust, aki vasárnap támadt fel. A húsvét ezért is ünnepe az újjászületésnek.
A modern tudományok sorában még gyermekcipőben jár a politikai és társadalomantropológia. Ezekre az embertudományokra azért lett szükség többek között, mert szinte fogalmunk sincs már arról, hogy a múlt embere évszázadokkal ezelőtt mennyire más társadalmi és természeti körülmények között élt, és ez hogyan alakította s határozta meg őt, az embert. A ma emberének természetes, hogy ünnep és – főleg – munkaszünet van húsvétkor, pünkösdkor, halottak napján és karácsonykor, de elképzelni sem tudja, hogy a múltban az emberek a mindennapi életüket e keresztény ünnepek diktálta ritmusban élték. A karácsonyt megelőző advent után, karácsonykor a Kisded megszületését ünnepelték. Vízkeresztkor megemlékeztek a napkeleti bölcsekről, de ekkor bontják le a karácsonyfát, s veszi kezdetét a hamvazószerdáig (a nagyböjt kezdetéig) tartó farsang is. A húsvét utáni negyvenedik napon Jézus mennybemenetelére, az ötvenediken, pünkösd napján a Szentlélek eljövetelére emlékeztek meg. A mindenszentek napja a „Szent Szűznek, minden apostolnak, vértanúnak, hitvallónak és a földkerekségen elhunyt minden tökéletes, igaz embernek”, majd pedig minden szentnek az emléknapja volt. Halottak napján az üdvözült lelkekre és valamennyi elhunyt hívőre emlékeztek.
Minden keresztény ünnepnek megvan az ősibb (pogány vagy zsidó) gyökere és szekularizált ünneplésmódja. Így lehet a húsvét a tavasz (=újjászületés) eljövetelének napja is, dátuma pedig a tavaszi napéjegyenlőséget követő első holdtölte utáni vasárnap. Húsvét hétfőjét eleink vízbevető vagy vízbehányó hétfőnek is nevezték, ami rímelt a vízzel meghintés keresztény rítusára, de kapcsolatban állt ősi termékenységkultuszokkal is. A tojásfestés és a locsolóversek a nemes népszokások közé tartoztak, mígnem a hetvenes évektől háttérbe szorultak: tojás helyett pénzt gyűjtöttek a legények, és egyre primitívebb locsolóversekkel álltak a lányok s asszonyok elé. A húsvéti tojás festése, míves díszítése és gyűjtése már visszanyerte becsületét, de a lélekmarkoló rigmusok még mindig igen népszerűek.
Hozzászólások